Emlő UH vizsgálat
A diagnosztikai fegyvertárból, az eddigi tapasztalatok alapján az egyik legjobban használható, legkönnyebben hozzáférhető, kíméletes és szinte legjobb hatásfokú vizsgálómódszer a 3 dimenziós ultrahang.
A vizsgálatnak elengedhetetlen feltétele a nagy, felső kategóriás készülék, a széles 4,5–10 MHZ dinamikus, lineáris és a 2 és 3 dimenziós vizsgálófej együtt.
Az emlővizsgálat során a nagyfelbontású ábrázolás lehetőséget ad 3-4 mm-es tumor ábrázolására. A képletek jellegét nagy biztonsággal meg lehet állapítani. Csak az esetek 30%-ban van szükség kiegészítő röntgen mammographiára vagy biopsziára. A kóros hónalji nyirokcsomók, mellkasfali elváltozások egyedüli kimutatási módja.
A mell szerkezetére jellemző, hogy mirigyes, vagy inkább zsíros.
A tejutak (ductusok) gyakran igen jól kivehetők. Ez annál is fontosabb, mert a rosszindulatú daganatok több mint 80 százaléka a tejutakból indul ki (intraductalis cc).
A leírásban szereplő " apocrines falmegvastagodás" alapvetően kórbonctani fogalom, azonban jól jelzi a tejutak terhelődését, lerakódását, mely toxikus anyagokat, kórokozókat, immunológiai elemeket tartalmaz.
A cysta nagyon sok féle lehet. Többnyire jóindulatú.Lehet cisztózus tejút tágulat is.
Az önálló cysta sok esetben parazitás fertőzöttségen belül mételyre utal, mely csoport 4. átalakulási formája a cisztásodás.
Vannak apró szövet tömörülések, melyek nyugodtak, de dignitásuk nehezen határozható meg. Ezek az elváltozások nyomás hatására, a körülöttük lévő nyirok rendszer károsodása következtében beindulhatnak. Ezért azok a vizsgálatok, melyhez komoly presszió szükséges, malignus burjánzást indíthat be.
Fibroadenoma:
Malignus tumorok
Mastitis (gzulladás)
Mastitises malignus átalakulás
A meszesedés kérdése, a mikromeszesedés
Emlőrákszűrés ultraszonográfiával.
Kopans D.B. (Department of Radiology, Harvard Medical School and Massachusetts General Hospital, Boston, MA 02114, USA): Lancet, 1999, 354, 2096-2097.
Az 1970-es évektől számítható az a megfigyelés, hogy tünetmentes nők emlőszűrő vizsgálatával az emlőrák mortalitása csökkenthető. A mammográfia alkalmazásával kapcsolatban felmerült a radiációs carcinogenesis veszélyének lehetősége, kézenfekvőnek látszott, hogy a szűrésre ionizáló sugárzás nélküli módszereket használják. Így került bevezetésre szűrés céljából az 1980-as években az ultraszonográfia. Az akkori gépi felszereléssel végezve a szűrést, az meglehetősen nagy százalékban eredményezett pozitív, illetve negatív leletet, így az USG akkor az emlő szűrésére nem vált be.
A szerző szerint a mammográfiára és fizikális vizsgálatra alapozott emlőszűrő vizsgálatok eredményei napjainkban is messze vannak a kívánalmaktól. Száz emlőrákos beteg közül ezekkel a módszerekkel 80-at szűrnek ki (85%-ukat mammográfiával, 15%-ukat fizikális vizsgálattal). A kimaradó mintegy 20% úgynevezett intervallum-rák formájában jelentkezik s ezek prognózisa rosszabb, mint az időben kiszűrt carcinomáké. Ezen 20% kiszűrésére szerző a modern ultraszonográfiát és mágneses rezonanciát tartja alkalmasnak. Ezek azonban meglehetősen drágák és mégsem tökéletesek. Eredményeik nagymértékben vizsgálódependensek. A szerző szerint egy második szintű szűréshez automata ultrahang scannereket kellene alkalmazni. Ilyen feltételek között végzett kiterjedt emlőszűrő vizsgálatok adatai értékesek lehetnének korai emlőcarcinomák felfedezésében.
[Ref.: Megfelelő műszerezettséggel, nagy tapasztalattal rendelkező szakemberek kezében az emlőszűrés „találati aránya” carcinoma tekintetében lényegesen meghaladja a 80%-ot. Valóban tökéletes, minden carcinomát felfedező szűrési módszer jelenleg nem áll rendelkezésünkre. Az emlő szűrővizsgálat „főfoglalkozásszerűen” nagy anyagon végző, szakmailag elkötelezett szakemberek kezében azonban jelenleg is komoly értékű komplex emlőszűrő vizsgálat. Az ún. „alkalmi emlőszűrő szakember” diagnosztikus megbízhatóságára – éppúgy, mint az orvostudomány egyéb diagnosztikus területein – alapozni terápiás ténykedést nem helyes akkor sem, ha a hazai gyakorlatban – minden bizonnyal kényszerűségből – ilyenek előfordulhatnak]
Besznyák István dr.